Ugod község története

Római sírkő
Római sírkő

A község belterületéről a történelem korai szakaszáról nem ismertek leletek, a határban jelentősebbek a Katonavágás erdőrészen fekvő, részben feltárt, a késő bronzkori urnamezős kultúra sírmezői, a Dióspusztán talált I. században faragott római sírkő és az ugyancsak itt feltárt, III. századból való épület, valamint a Huszárokelőpusztán előkerült későavar sírok.

A honfoglalás után korán megtelepedtek itt a magyarok, amint azt a Templomdombtól a posta udvaráig húzódó dombháton több helyen is előkerült cserépbogrács-töredékek és "fogaskerékmintával" díszített edénytöredékek is jelzik.

Első írásos említése 1289-ből való, amikor IV. (Kun) László király egy hadjárata során november 9-én Ugodon keltezett egy oklevelet. Más forrás szerint ez az oklevél december 2-án kelt. Feltételezik, hogy a vár ekkor már fennállt, bár a keltezés "in Ugod" (Ugodban) kitétele ezt kétségessé teszi, ugyanis meglévő vár esetében a helymeghatározás "várában" vagy "vára alatt" lenne.

Az Árpád-házi királyok idején Ugod a bakonyi erdőispánság része volt, ennek örökös ispánjává tette meg V. István 1270-ben Csák nembeli Luka (Lukács) fiát, Demetert és utódait, s adott nekik várépítésre engedélyt.

A Csák nemzetség rokonságban állt a királyi családdal is, eredete a honfoglalás korába vezethető vissza. Anonymus és a Képes Krónika szerint a honfoglaló Előd törzsfő dédunokája, Szabolcs fia a nemzetségnek nevet adó Csák. A nemzetség az idők során 12 ágra szakadt, melyek közül az egyiket ugodinak neveztek, ennek legkorábbi ismert tagja Lukács. A nemzetségben kedvelt férfinév volt az Ugrin (tulajdonképpen: "magyar ember") személynév, ennek "d" kicsinyítő képzővel ellátott alakja az Ugod.

Ezt a nevet viselte Demeter fia, vagy unokája, akit a falu névadójának tartanak. A nemzetség utolsó tagja, Móric, Domonkos-rendi szerzetes lett, birtokait a rendbe való belépésekor Péter nevű másod-unokatestvérének hagyta, aki a Kőszegi (Németújvári) családnak adományozta.

A Kőszegi család tartományúri hatalomra jutott, a mindenkori királyok ellenfeleként lépett fel. Hatalmukat Károly Róbert több hadjáratban törte meg, az 1319. évi hadjárat során kobozta el ugodi várukat és a hozzá tartozó vártartományt, mely Pápateszértől Fenyőfőn, Szücsön át egészen Noszlopig terjedt. A király az ugodi várbirtokot még 1325 előtt cseh származású hívének, Csenig (Csenik) udvari vitéznek adományozta. Csenig, majd utódai igyekeztek növelni a várbirtokot, hol békésen (Béb felének megvásárlása), hol erőszakkal (Haraszti elvétele a bakonybéli apátságtól). A család utolsó férfitagja az 1378-80 körül elhunyt Péter volt.

Ezután a Garai család nádori ágának kezére került Ugod. Miklós nádor fiainak, Jánosnak és Miklósnak 1389-ben adományozta Zsigmond. A család később megkapta Pápa, Devecser, Csesznek várakat és azok birtokait is, szinte az egész Bakony az ő kezükbe került. Királyhűségüket a hatalmas adományokon kívül az is jelzi, hogy mikor Zsigmond 1408. december 18-án létrehozta a dinasztikus céljait szolgáló Sárkány-lovagrendet, annak alapító tagjai közt ott volt Garai Miklós nádor és János nevű testvére is. László Zsigmond halála után Garai vejének, V. Albert osztrák hercegnek pártjára állt, I. (Hunyadi) Mátyással szemben pedig III. Frigyes német-római császárt támogatta. Garai halála után Jób nevű fia már nem örökölte az ugodi várbirtokot, feltehetőleg Mátyás a pártütés miatt már apjától elkobozta azt.

A királyi kézre jutott várat még ez évben elfoglalta Beckensloer János, a III. Frigyes pártján álló püspök, de később meghódolt Mátyásnak. A király a várat 1473-ban enyingi Török Ambrusnak és feleségének, Devecseri Katalinnak adományozta, de már néhány év múlva a Szapolyai (Zápolya) testvérek, Imre és István kezében voltak. Ez időből, 1488-ból fennmaradt adójegyzék szerint jobbágyai 25 forint rovásadót fizettek, ami legalább ennyi családot jelent. A várbirtok falui ekkor: Ugod, Olaszfalu, Szücs, Fenyőfő, Ság, Béb, Fenyőfőteszér, Nyőgér Petend, Nyárád, Nóráp.

Csoron címer
Csoron címer

A mohácsi csatavesztés után királlyá koronázott Szapolyai János (István fia) Ugodot a délvidékről menekült Matusinai Lászlónak adományozta. A következő évben, I. Ferdinánd előretörése nyomán, ismét gazdát cserélt, és a Ferdinánd-párti Horváth János kapta meg. Ekkor, 1527-ben említik először oppidum (mezőváros) titulussal. Két év múlva Pápa városát sikertelenül ostromló török sereg portyázói Ugod környékét is fosztogatták, de komoly kárt csak a Szőlőhegy alatt fekvő, mára elpusztult Olaszfalu szenvedett.

Ugod és a hozzá tartozó birtokok felét 1532-ben, majd másik felét 1539-ben szerezte meg a devecseri Choron András, majd az ő 1552-ben bekövetkezett halála után fia, János lett a vár és a tartománya ura. A falut 1546-ban már lakatlannak jelzi az adójegyzék, de úgy tűnik a vár csak 2 évvel később maradt őrség nélkül. Olaszfalu 1552-ben pusztult el, török portyázás következtében. Az 1557-es összeírás már nem is tünteti fel Ugodot. A század második felében a várba ismét került őrség. Mivel Choron Jánosnak csak lányai voltak, halála után birtokai Nádasdy Kristóf és Balassa István felségére szálltak, így Ugod a Nádasdyaké lett.

Római sírkő
Nádasdy címer

A Nádasdy-uralom alatt a vár ismét őrség nélkül maradt 1584 után. Nádasdy Kristóf fia, Tamás népesítette be ismét Ugod mezővárost. 1605-ben kiadott rendelete személyükben szabadságot adott az Ugodon letelepülő, a várban szükség esetén katonai szolgálatot vállaló jobbágyoknak. Az új telepesek eredeti lakhelyét nem ismerjük, de a privilégium sok telepest vonzott, 1626-ban már 80 lakóházat találtak az adószedők. Miután Nádasdy Kristóf 1620-ban fiúörökös nélkül halt meg, hosszú jogi procedúra után a veglai Horváth-család birtokába került.

A falu 1626-ban ismét birtokost váltott. Ekkor szerezte meg a kor legnagyobb karriert befutott, köznemesi családba született arisztokratája, Esterházy Miklós. Ugod vár ekkor a következő birtokokkal rendelkezett: Ugod mezőváros, Olaszfalu(puszta), Szücs, Fenyőfő, Fenyőfőteszér, Ság, Nyőgér, Béb, Petend, Nyárád, Nóráp faluk, valamint Noszlop, Petend és Dereske birtok részei, s a birtokhoz tartozott még a Vas megyei Zergen, valamint a Bakony-erdő. A romosan álló vár alatti falu lakói még élvezték a Nádasdy adta kiváltságokat, de az új birtokos család egyre jobban tiltakozott ez ellen. A vár 1632-ben és 1642-ben szerepelt záloglevelekben, ugodi hajdúkat utoljára 1644-ben említenek, majd a vár és katonái is eltűntek. A század végére megszűntek kiváltságai, mezővárosi címe is, visszasüllyedt a jobbágyfaluk sorába. A betelepüléskor protestáns lakosság utódait a katolikus Esterházy-urak erőszakkal, katonai segédlettel térítették római katolikus hitre, aki makacskodott, azt egyszerűen kitelepítették. Az 1681-es országgyűlésen is szó esett a Pápa környéki erőszakos ellenreformációról. A XVII-XVIII. században többek között Csákvár, Gyulafirátót lakói között találhatunk Ugodról elszármazott családokat.

Pecsétnyomó (1698)
Pecsétnyomó (1698)
Pecsétnyomó
Pecsétnyomó

A település pecsétnyomója 1698-ból maradt fenn, felirata: "Uggod varassa pecsite - 1698". Ezen kívül ismert a másik pecsétforma is, felirata: "Ugod várassa pecsétje".

Ugod vára (Niport)
Ugod vára (Niport)

Justus van der Nyport 1686-ban "Vgod" felirattal készített várrajza, sajnos nem Ugod várát, hanem - Koppány Tibor szerint - nagy valószínűséggel Németújvárat ábrázolja.

A falu az Esterházy-család birtoka maradt a jobbágyfelszabadításig. Urai közül nagyobb tisztségre csak Károly jutott, aki az egri püspöki tisztet töltötte be 1762-99 között. ő sok templomot építtetett birtokain, ő alakította ki Pápa barokk városképét is. Ugodon is az ő birtokossága idején fejezték be testvére, Ferenc által kezdett templom építését. ő építtette a mai plébánia elődjét is, melynek falai a mai plébániaépületben is megvannak. Jelenleg ez a ház a legidősebb lakóépület a faluban, idősebb épület is csak a templom és a Templomdombot körülvevő fal nyugati oldala, mely még a XIII-XIV. századból származik.

Uradalmi térkép (1733-34)
Uradalmi térkép (1733-34)

A XVIII. századból valók az iparszerű mészégetés első nyomai, mely a XX. század közepéig a lakosság fontos kereseti lehetősége volt. A jobbágyfelszabadítás és a közbirtokosság megalakulása után az ugodiak saját erdejükből termelt fával égették a saját kőfejtőjükben fejtett mészkövet, s eladó-körútjaikon bejárták vele az egész Kisalföldet.

A török kiűzése után Ugodra nem kellett idegen telepeseket hozni, legalábbis a XVII. század végéről, XVIII. század elejéről származó, ugodi jobbágyokat említő iratokban csupa magyar nevet találunk.

A Rákóczi-szabadságharc után került sor Ugodon is a török és kuruc háborúk utáni békeidőszak nagy birtokszervezésére. Ennek egyik első lépéseként elkészült az Esterházy-uradalmak felmérése, ebben szerepel Ugod első ismert térképe is. Ezen még Ugod régi, a bakonybéli apáttal folytatott per lezárulta előtti határát láthatjuk. A per során ugyanis a Bakonyújvár környéki rész Bakonybélhez került át. A térkép Maynzeck Henrik munkája. A térképen több olyan helynév fordul elő, ami még napjainkban is él.

A falu népességének alakulása a XVII-XVIII. században
(a lakosságszám családonként 5 fővel számítva)
Év Család
162680400
169249245
169633165
171549245
1748 537
1768129645
1785 1507

Kopácsy veszprémi főszolgabíró 1836-ban Sobri Jóska ellen kiadott körözőlevele szerint: "Vas megyében nevelkedett, de aligha Ugodban nem született" a betyár, 1808-ban.

A Vadkertben lévő – már a XVIII. század elején is létezett – savanyúvízforrás vízhozamának növelésére 1825-ben Esterházy Miklós kutat fúratott. Ez a fúrás volt a mai Magyarország területén az első pozitív artézi kút. A következő években erre, s egy másik forrás kénes meleg vízére alapozva gyógyfürdőt létesítettek, ami az 1870-as évekig működött, majd az épületet vadászkastéllyá alakították. Erősen átépített, toldott-foldott utóda ma is áll a volt termelőszövetkezeti udvarban.

Mészüzem
Mészüzem

Az 1848-49. évi szabadságharcban több ugodi is harcolt a nemzetőr, illetve a honvédzászlóaljakban, néhányan életüket is áldozták.

Esterházy Pál 1875-ben megalapította a "Pápa-Ugodi Esterházy Hitbizomány"-t, 63257 holdnyi összterületen, elsőszülöttségi hitbizományként. A hitbizomány nyolc bérgazdaságából három: Kisdióspuszta, Vadkertpuszta és Huszárokelőpuszta (1881-től) ugodi területen volt. A falu 11162 hold területéből 7388 hold volt a hitbizományé, a faluban lakó 131 családnak 3774 hold jutott. Az oszthatatlan hitbizomány nyomasztó súlya ettől kezdve egészen 1945-ig rányomta bélyegét a falu gazdálkodására, hiszen Ugod parasztgazdái legfeljebb egymás rovására növelhették birtokukat. A cseléd- és napszámbéreket is a hitbizomány alacsonyan tartott bérei határozták meg.

A Bánhida-Pápa vasútvonalat, mely Ugodon is áthalad, 1902. szeptember 12-én adták át a forgalomnak, amely jelentősen megkönnyítette a mezőgazdasági és egyéb áruk eljuttatását a piacra.

A vasút megépítése és a szükséges mészkő közelsége késztette a Dunántúli Mész- és Téglagyár Rt.-t mészüzemének felépítésére. Ez az üzem 1907-ben kezdte meg működését és a második világháború végéig üzemelt. Az üzem 60-70 embernek adott munkát a kőbányában, a kisvasúti szállításnál és magában az üzemben, de például 1933-34-ben 300 munkást is alkalmazott.

A falu lakosságának alakulása a XIX. században
Év
18281628
18321690
18411688
18511750
18691813
18771705
18822025
18902118
19002191

Az 1832-es kolerajárványnak 69 áldozata volt.

A századfordulótól megindult a kivándorlás, a megélhetési lehetőségek szűkös volta miatt. A kivándorlók fő célja az Amerikai Egyesült Államok volt.

Mivel a falu kinőtte a régi iskolát, 1909-ben felépült a mai iskola- épület elődje, amely része a mai épületnek. A két utca felé nyúló szárnyak és az udvaron álló épületek későbbi hozzáépítések.

Az iskola épülete
Az iskola épülete
Az iskola épülete
Az iskola épülete

A falu lakosságának nagy része a XX. század elején a mezőgazdaságból élt, kisbirtokos, cseléd vagy napszámos volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a 632 fő élt a mezőgazdaságból, és csak 214 iparból és egyéb más foglalkozásból. A 190 gazdálkodóból mindössze 59-nek volt 10 holdnál nagyobb birtoka.

Az első világháború csataterein, kórházakban és hadifogolytáborokban 34 falubeli katona halt meg. Sok volt a sebesült is, 1925-ben 16 fő élt olyan, aki legalább 25%-os hadirokkant volt.

Az ország függetlenné válása nem változtatott a lakosság gazdasági helyzetén.

Az 1925. évi összeírás szerint a hitbizomány területe kereken 8000 hold volt, ez 1933-ra 5143,5 holdra (2962,65 ha) csökkent le, de még ez is a falu területének többségét jelentette.

Az 1929-ben kezdődött gazdasági válság az ipari és kereskedelmi foglalkozásból élők munkalehetőségét is megnyirbálta.

1940-ben a 468 családból 320 volt 10 hold alatti földbirtokos, 30 csak házzal rendelkező földnélküli és 90 teljesen vagyontalan. Mezőgazdaságon kívüli keresete 73 családnak volt.

A villamoshálózatba Ugodot 1932-ben kötötték be.

A lakosság alakulása a második világháborúig
Év
19102105
19182084
19261937
19312071
19372056
19402108
19412124

A második világháború 1945. március 25-én vonult át a községen. A háború 46 fő katonai és polgári áldozatot követelt, 25 zsidónak minősített lakost hurcoltak el, közülük senki nem tért vissza.

A háború után is a mezőgazdaság adta a falu népének a fő megélhetést, eleinte egyéni gazdaságokban, majd a különböző neveken megalakult termelőszövetkezetekben. Volt idő, mikor három szövetkezet is működött a faluban.

Az 1950-80-as években sokat fejlődött községünk: kiépült a Vasút utca, a Széchenyi és Jókai utca, néhány év alatt a Klapka utca. A régi házak 1990-ig szinte teljesen eltűntek.

A falu népességének alakulása a második világháború után
Év
19492120
19601980
19701920
19731913
19801675
19841669
19861688
19871682

Egyre több ember járt el a környező ipari városokba és bányavidékekre dolgozni. A termelő- szövetkezet taglétszáma az 1964. évi 783 főről 1974-re 528 főre csökkent, s ez a folyamat egészen a felszámolásig folytatódott.

A rendszerváltás és a falu pénzügyi önállósága következtében több olyan beruházás is megvalósult, amellyel községünk komfortosabbá, élhetőbbé vált (1994-ben földgáz, majd vezetékes telefon, 2001-ben szennyvízcsatorna-hálózat).

Írta: ifj. Wenczel István